1. megszámlált egység(ek)ből álló mennyiség. | <kif-ekben.> ▸ számba jön ▸ számba vesz valamit ▸ számon kér valamit ▸ számon tart valamit ▸ számot ad valamiről | számadat. beszélő v. beszédes számok.

2. ennek egy v. több számjegyből álló jele. kétjegyű szám.

3. <ez mint valaminek a megkülönböztetésére, nyilvántartására való megjelölés; házszám, iktatószám stb. (röv.: sz.).> helyrajzi szám. | telefonszám, telefonállomás. a hívott szám foglalt.

4. műsoros rendezvény, verseny egyik önálló része. | kül. a könnyűzenében: zeneszám. | (állítm-ként) ▸ nagy szám

5. újság, folyóirat stb. azonos sorszámú és tartalmú példányai együttvéve, ill. közülük egy.

6. nyelvt az a kategória, ill. ennek megfelelő alak(ok rendszere), amely azt fejezi ki, hogy egy v. több személyről, dologról van-e szó. egyes, többes szám.

[ tör ]

→ száj ⊕ birtokos személyjel

száj fn

birtokos személyjel cxn a birtokos személyét és számát jelző jel;

→ ó ⊕ /[Hyph:Slash] ⊕ kerek

ó¹ fn

ó² → óv

ó³ mn

ó⁴ isz irod óh, oh

ó cxn óra.

kerek